Apa: - Hogy vagy, Saci? Fáj még a pocakod? Elrontottad valamivel?
Saci: - Azzal rontottam el, hogy éjszaka hánytam!
Lányok ágyban, Apájuk tévét néz. Saci kiszól a szobából:
- Apa, nem tudok a tévétől elaludni!
Apa azonnal ki is kapcsolta, mire 3 másodperc múlva Saci ismét kiszólt:
- Most már visszakapcsolhatod, már alszom.
- Saci, megmostad a lábad is?
- Nem, nem tudtam, mert túl vizes volt.
"Én a marcipánosat szeretem a legjobban, aztán a kókuszosat. Ha nincsen marcipános, akkor kókuszosat eszek, ha nincsen kókuszos, akkor marcipánosat eszek, ha megint nincsen marcipános, akkor megint kókuszosat eszek, ha egyik sincsen, akkor nem eszek szaloncukrot. Ééérted?"
Emma fogmosás közben:
"Anya, lehet, hogy mire iskolás leszek, nem is lesznek lepedéket okozó baktériumok a számban?"
(itt még 2 éves)
Emma a vacsi asztalnál angolul sorolt állatneveket.
Kisvártatva Saci is hozzászólt:
Emma: - A hal az fish.
Saci: - Igen, a hal az friss.
Apa mutatott egy képet 2006. decemberéből, amit a csizmájában talált Mikuláskor. A kép azt ábrázolta, hogy Saci a pocakomban van. :)
Családi kép, Anya pocakján kicsi szívecske "TÁDÁM!" szöveggel.
Saci: - Azért rajzolt Anya szívecskét a ruhájára, mert tudta, hogy nekem a szívecske lesz a jelem az oviban?
Emma: - Neeem! Azért, mert tudta, hogy a második gyerekét is szeretni fogja"

"Még azt érzem a fejemben, hogy még mindig tüzijátékozik a tortám."
Pár nappal ezelőtt hazaérve, miközben és kerestem a kulcsom és nyitottam a kaput, Emma megnyomta a csengőt. Nem "vegyél fel!", nem kerítésre mászás, csak lábujjhegyre állt és megnyomta. Meg voltam lepve, hogy eléri.
- Te mikor nőttél meg ennyire?
- A születésnapomon! - jött kapásból és gondolkodás nélkül a válasz az egyébként költői kérdésre.
***
Néhány hete pedig a vacsi asztalnál gyönyörködtem el benne, milyen szép nagylány lett. Ezt a megállapításom ki is mondtam hangosan, mire ő megmagyarázta:
"Igen, biztosan a sok növekedéstől."
Vágytam egy biciklire. Igazából már sokkal régebb óta, de egy ideje már nagyon.
Megkaptam!
Köszönöm, Wilágom! Köszönöm, APEH!
Pont ilyen, csak képzeljétek még hozzá, hogy elöl egy fonott vesszőkosár van. Gyönyörű!!!
Hátul meg egy gyerekülés. :D
Ha már itt tartunk, Apa és Emma is kapott biciklit, egyik szebb, mint a másik. Azóta teker a család.
Emma a játék hevében (Super Mario-zott) még az anyanyelvét is törni kezdte:
"Anya, képzeld, hogy 99 gyöngyöm volt és már csak egy volt hiányzólag!
Nézd, hogy hováig eljutottam!"
A poszt címe pedig azért 100, mert ez a bejegyzés éppen a századik.
Nem vagyok büszke, ez igen kevés. Ennél sokkal több leírni-, elmesélni-, megosztani-, megörökíteni valóm lett volna, mióta él ez a blog.
Még csak megígérni sem tudom viszont, hogy javítani fogok az arányomon.
Nagy elmaradást kell pótolnom, mert az nem lehet, hogy ilyen fontos dolgok maradjanak ki ebből a blogból, ami épp róluk szól:
Saci valamikor farsang tájékán teljesen szobatiszta lett, azóta hibátlanul és üzembiztosan működik ez. Nagyon cuki volt eleinte, mikor már a nappaliban letolta a nacit - bugyit és így pingvinezett el a fürdőszobáig.
Emma pedig tegnap 5 éves lett.
Fura módon ünnepelte meg a szülinapját: egy remek kis skarlátot újított be. Amíg lázas és elesett volt, a szívem szakadt meg. Aztán vigasztalósdit játszottunk, mivel az oviban torta várta volna, amit a Méhecske csoport ünnepelt nélkül volt kénytelen elfogyasztani. A mai programot már el sem meséltem neki, ne fájdítsam a pici szívét. Ma volt ugyanis a gyereknap az oviban, aminek keretei között elment a csoport fagyizni.
Persze ez is, mint a legtöbb betegség, úgy néz ki, hogy 1 nap tényleges betegeskedés után egy hétnyi itthonlét, gyógyszerszedés és virgonckodás. De ez a legjobb benne! :)
Saci előszeretettel használja a T/3. ragozást, amikor dühös. Amolyan bűnbak kereséssel fejezi ki a mérgét, ez gyakori nála.
A legutóbbi példája viszont elérte a blogoló ingert nálam:
Naa! Nem vajazták össze a kenyerem!
Vinnyogta, amikor úgy szerette volna, hogy megkenjük a pirítósát, de még nem történt meg. Itt tenném hozzá, hogy nem is szólt, hogy erre vágyik. :)
Mindehhez el kell képzelni az összevont szemöldököt és ultra ráncos homlokot.
(Fogok hozzá képet mellékelni később, ígérem.)
Emma a pónikkal játszott Apájával.
"Tudod, hogy hívják őket? Ez itt Tüdnérszál, ő Rózsabimbószál, ő Csillagfény, ő Papucska, ő Napocska, ő pedig... Szárkapocs"
![]()
Emma az utóbbi időben szereti a főzős műsorokat. Ha kezébe akad a távirány, a Tévépaprikát keresi. Ha megüti a fülét a háttérben szóló tévéből Stahl Judit vagy Nigela, rábambul. Először csak azt hittem, hogy csak véletlen, de mostanában a rajzai ilyenekről szólnak:
"Anya, lerajzoltam egy kedvenc receptem: itt van három tojás, liszt egy nagy tálban, és egy egész alma leve."
Majd másnap délután kijött hozzám a konyhába:
"Tudod mit uzsonnázzunk? Üssünk fel két tojást, tegyünk lisztet egy tálba, keverjünk bele vajat...."
Mókás dolgok ezek egy majdnem 5 éves szájából.
Ismered a Hyppolit című filmet, ugye? Mikor a lakáj azt mondja: Hippodrom! Mert Hyppolitnak szerinte nincs semmi értelme. Nos, ezzel gyakran vannak így a lányaim is.
(Ezt a kis bevezetőt meg azért írtam, mert nem lehet mindenki Icu, akinek elég lett volna maga a cím is.)
Emma:
tokállam = állam
overa, héha overa nadrág = overál
félrébb
estekor
rátérbetelek = rátérdepelek
csirke bolt = hentes
Saci
kopolács = kalapács
pesti cukorka = pez cukorka, amit végképp nem tudok, miért nevez így, mikor itthon, Pesten sosem kap, csak néha mamáéknál Doboziában
saslni = fürdés után a törölközőt úgy mozgatni, mint a sas a szárnyát :))
Ez a hangfelvétel és a kép már több, mint egy évvel ezelőtt készült, 2009. februárjában. (Amint látod, Lányok anyjának malmai lassan őrölnek, bocsi. )

A hátsó kakas azért áll olyan furcsán, mert az repül. :)
Arra gondoltam, szép sorban iderakosgatom Emma rajzait. A valóságban megtöltenek egy halom mappát, dobozt, fiókot és már kifolynak a ház ablakán, oly' termékeny a művésznő.
Ez a madaras kép éppen egy éve, 2009. március 5-én készült.

Csík zenekar
Emma nagyon szeret Hedbanz (amolyan barchoba féle társas) játékot játszani.
Este, mikor egyébként már ő is fáradt volt, de Apája még fáradtabb, a következő dialógust jegyeztem le, mint csendes hallgatóság.
Emma: - Állat?
Apa: - Igen
Emma: - Húúú, ez nehéz feladat.
Apa: - Nem, Emma, nem nehéz. Mit tudsz még kérdezni?
Emma: - Nem tudom.
Apa: - Például kérdezgesd, hány lába van.
Emma: - Hány lába van?
Apa (fokozottan fáradva): - De ne így kérdezz, hanem úgy, hogy azt tudjam rá mondani, hogy igen vagy nem!
Ekkor Saci bekapcsolódott:
- Apa, igen vagy nem?
Majd Emma újabb kérdése:
- Milyen hosszú a farka?
...a folytatást mindenkinek a képzeletére bízom. Jó parti volt.
A bal oldali listából egy időintervallum kiválasztásával megtekintheted az ahhoz tartozó bejegyzéseket.
